Fánksütési fortélyok

Könnyebb lesz a fánk, ha a tojások sárgáját egyenként adjuk a liszthez, és egy habbá vert fehérjét is adunk hozzá.

Az alapanyagok szobahőmérsékletűek legyenek.

A fánktésztát nem nyújtjuk, hanem a sodrófával lazán kissé elsimítjuk ujjnyi vastagságúra.

A szaggatáshoz egy nagyobb átmérőjű pohár is megfelel, vagy egy olajos flakon levágott felső része.

Mindig friss, és bőséges mennyiségű olajat használjunk sütéshez, a fánkok lebegjenek az olajban.

Akkor a megfelelő az olaj hőfoka, ha egy darabka nyers tésztát (vagy egy fakanalat) beleteszünk, s lassan sisteregni kezd, és apró buborékok képződnek.

A megfelelő hőmérséklet 160 – 170 °C fok.

A túlhevített zsiradékban hirtelen pirul meg a fánk kívülről, belül pedig nyers maradhat.

Ha habzik az olaj, és majdnem kifut, akkor sok tésztát tettünk bele egyszerre, és hirtelen lehűlt az olaj.

Ilyenkor szedjük ki a fánkokat, és forrósítsuk fel ismét az olajat.

Mindig a legelőször kiszaggatott darabokkal kezdjük a sütést, és a felső oldala kerüljön alulra, így az alsó része még tud kelni a sütés során.

Csak annyit tegyünk a fánkokból az edénybe, amennyi kényelmesen elfér, az oldaluk ne érjen össze, mert meg fognak nőni a sütés folyamán.

Úgy lesz körkörös, ha a nyers tésztát függőlegesen eresztjük bele a zsiradékba.

Ha rumot teszünk a tésztába, nem szívja meg magát zsiradékkal.

Szűrőlapáttal szedjük ki őket papírtörlőre vagy rácsra, hogy lecsepegtessük róluk a felesleges olajat.